24. fejezet

DongHae – EunHyuk halk kérlelésének köszönhetően – végre ellazította ujjait, megfontoltan elengedte Jackson torkát és combja mellé eresztette erőtől duzzadó tagját. EunHyuk mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt izgalmától, szinte már egész testében remegett, ahogy ott állt DongHae mögött.

Jackson óvatosan hátrált egy lépést, majd lehajtott fejjel állt a Vámpír és kísérői előtt. Először érezte, meggondolatlanul cselekedett egy Vámpírral szemben, és félt, hogy többször már nem lesz lehetősége arra, hogy csintalankodjon, ha újra ujjat akar húzni a Védelmezővel.

Mark bambán ácsorgott néhány méterre a három civakodótól, egyedül a Hibrid volt az, aki sajnálta, ami a Kobolddal történt. Kis híján már vigasztalni készült a másik Teremtményt, mikor megérezte bal csuklójára simulni a hideg reszkető ujjbegyeket. Hirtelen kapta a fejét az érintés tulajdonosára.

- SoHee? – pislogott nagyokat a még kissé rettegő húgára.

- Mi történik most, Mark? – hebegte könnyeivel küszködve.

- Mire gondolsz, SoHee? – vett félfordulatot, és mindkét kezét a lány vállaira simította.

- Félek – dünnyögte könnyes hangon, ahogy elmerült Mark kérdő pillantásában.

- Mitől félsz, SoHee? Mi a baj? – közelebb lépett a húgához és tovább mélyítette a szemkontaktust.

- Tőled – formálta alig hallhatóan.

- Től. Tőlem? – értetlenkedett Mark, majdnem kiestek a szemei, olyannyira meglepte őt a lány kijelentése.

- Nem láttad, mi történt veled, Mark – sóhajtotta, miközben lecsukta a szemhéjait, és útjára indult arcán az első könnycsepp.

- Soha nem lennék képes bántani téged, SoHee. – Mark elengedte a lány vállait, hosszú mozdulattal végigsimított annak gerince ívén, majd szorosan magához ölelte őt. – Inkább végzek magammal, mintsem bármikor is ártsak neked, SoHee – suttogta halkan a füléhez hajolva, a lány remegve emelte fel a karjait és fonta át Mark széles hátát.

- Megígéred? – kérdezte patakokban folyó könnyek közepette.

- Szeretlek, SoHee. Soha nem foglak bántani, ígérem! – szorította mellkasához még erősebben.

SoHee megkapaszkodott bátyja nyakában, s közben annak vállgödrébe engedte a megannyi sós nedvességet. Teljesen elázott Mark pólójának nyakrésze, aki megállás nélkül igyekezett támasz lenni húga számára. Szoborként állva simogatta SoHee hátát, halkan fülébe duruzsolta nyugtató szavait, esze ágában nem volt elengedni a lányt. Azonban Marknak mégis meg kellett tennie, mikor EunHyuk jelent meg SoHee háta mögött.

- Ideje tovább indulnunk. Nem lenne tanácsos túl sokáig az erdőben időzni – súgta.

- Igen, Hyung – biccentett megértvén a kérést, majd elvette karjait SoHee derekáról és maga mellé húzta. – Gyere, SoHee.

- Ühm – nyelt egy nagyot, majd mozdította is a lábát tökéletes összhangban Mark jobbjával, amikor hideg érintés kezdett cikázni SoHee arcélén, mire hirtelen megtorpant.

- Mi az, SoHee? – szorította meg a derekát a lánynak, kíváncsian fürkészte SoHee vonásait. – Miért álltál meg?

Ellenben SoHee nem tudott azonnal válaszolni Mark kérdésére, mert újra érezte a hűvös tapintást orrnyergén, majd nyakszirtjének bal oldalán. SoHee összerezzent a váratlan érintéstől, rémülten járatta szembogarait a látatlan felé, keresvén a tulajdonosát a furcsa momentumnak. Újfent nyakszirtjénél tapasztalta meg a rideg piszkálást, SoHee elvette a kezét Markról és két lépést oldalazott fivérétől.

SoHee súlyos hibát követett el azzal, hogy eltávolodott bátyjától, ugyanis a hideg tapintás tulajdonosa rögvest alakot öltött előtte, majd semmivé lett. SoHee-vel egyetemben. Mark már csak a ködöt érzékelhette maga mellett, húga a másodperc töredéke alatt tűnt el mellőle. Pusztán egy vékony kiáltás maradt utána, semmi több.

- SOHEE?! – ordított fel Mark, ahogy tudatosult benne húga elvesztése, azonnal forgatni kezdte fejét utána kutatva. – SoHee?! Hol vagy, SoHee? SOHEE?! – kiáltotta újra és újra.

- Mi történt, Mark? – EunHyuk termett az ijedt fivérrel szemben. – Hova lett a húgod?! – észlelte EunHyuk is a lány hiányát. – Hol van?!

- Eltűnt! – zihálta az idegösszeroppanás szélén táncolva.

- Mi az, EunHyuk? – termett a Hibrid mellett DongHae, azonnal kérdőre vonva őt. – Hol van a lány? Ki vitte el?

- Elvitte? – hebegte Mark, ahogy eljutottak hozzá a hanghullámok.

- Egy gonosz erő ragadta magával a lányt. Veszélyben van. Nagyon nagy veszélyben – nézett Markra a Vámpír, akinek a világa egy szívdobbanás alatt omlott össze.

* * *

- AHYOUNG?! – sikított fel JongIn fájdalmában, majd térdeire esett, görcsbe rándult testtel kuporodott össze a rideg talajon.

- AhYoung, ne! – kapott felé BaekHyun, de a fekete tekintetű Angyal nem hallotta meg a Vándor hangját. – AhYoung, küzdj! Ments meg minket! AhYoung, ne engedj neki! AhYoung! AhYoung, küzdened kell! ANGYAL?! – üvöltötte el magát BaekHyun, s ez volt az a hangszín, ami végre el is ért az Angyalhoz.

JongIn teste a következő lélegzetvételkor elernyedt, AhYoung fekete íriszei ismét mélybarnán tündököltek, ám az Angyal, ahogy tudatára ébredt, összerogyott. Félájultan esett össze, BaekHyun az utolsó pillanatban kapott utána, majd karjai között tartva igyekezett mielőbb eszméletére bírni, mielőtt még végleg elveszíti a kapcsolatot a külvilággal.

JongIn zilált a földön kuporogva, Daniel pedig erején felül próbálta őt észnél tartani, és a fájdalmát valamelyest enyhíteni. De a Hibrid csak fújtatott és fújtatott, torz arcvonásai tökéletesen tükrözték a kínjait, amikkel szembe kellett néznie.

- JongIn? – szólongatta őt halkan a Vándor, miközben hosszú ujjait a zilált tincsek közé fúrta. – Hallasz engem, JongIn?

- Mrmprfhgmfr – nyöszörögte.

- JongIn? Daniel vagyok. Hallod a hangom, JongIn? – simított el egy újabb nedves tincset homlokáról.

- Mmpfrhgmmpfrgh.

BaekHyun a karjaiban tartva AhYoungot lépdelt el JongInhez, majd óvatosan letette az Angyalt fivére mellé. AhYoung résnyire tárt ajkai között halvány lélegzetvétel szökött át, JongIn újfent nyögött egyet. Azonban ahogy megérezte a forró testet felkarjához érni, JongIn szemhéjai megremegtek, majd ki is nyitotta őket a következő momentumban. Pislogott még néhány aprót, s a mellette pihegő testvérére vezette tekintetét.

- AhYoung? – súgta a sötét hajzuhatagra. – Miért nem felel? – nézett fel BaekHyunra, majd lassanként felült a földön és ölébe húzta a szendergő Teremtményt.

- Hatalmas erő uralta a testét hosszú ideig. AhYoung egy Angyal, akinek a tudatát egy vélhetőleg gonosz elme vette birtokba.

- Hm – dünnyögte maga elé a Hibrid. – De rendbe jön, ugye?

- Persze – húzta biztató mosolyra száját BaekHyun. – Csak most pihennie kell.

- Meddig? Milyen sokáig fog aludni a húgom? – Lassan végigvezette tenyerét a haján, majd nyomott egy törődő puszit az Angyal homlokára.

- Nem akármilyen erő kapta el AhYoungot – szólalt meg HoSeok, ahogy a Hibrid és az Angyal fölé magasodott.

- Miről beszélsz, kutya? – szűrte fogai között JongIn, ellenszenves pillantásokat intézve a Vérfarkashoz.

- JongIn, kérlek – csitította őt Daniel. – HoSeok nem akar senkinek sem ártani.

- Khm – köszörülte meg torkát JongIn, majd két szemforgatás múltán folytatta. – Bocs’. Szóval? Te tudod, hogy mi szállta meg a húgomat? Milyen erő?

- Egy Tisztavérű – szuszogta HoSeok. – Egyedül egy Tisztavérű Vámpír lehet olyan képesség birtoklója, aki be tud hatolni más Lények elméjébe. Bárkiébe a világon.

- Tisztavérű? – morogta elégedetlenül JongIn.

- Nem is ezzel van a legnagyobb probléma, Hibrid – hajtott fejet JongIn előtt, miközben lassan leguggolt melléjük.

- Hanem? Mi lehet nagyobb probléma annál, minthogy egy Vérszívó a húgom fejébe lát? – húzta feljebb AhYoungot a combjain.

- Az, hogy ez a Tisztavérű megtalálta AhYoungban a másik Felét – vezette végig tekintetét AhYoung vonásain, majd összeakadt pillantása JongIn szembogaraival.

- Hogyan? – tátogta döbbenten.

- Még a magunkfajtának is megvan a másik Fele ebben a Világban azért, hogy képesek legyünk valamiféle érzéseket is megtapasztalni, és ne csak a szánalom járja át minden porcikánkat. – JongIn csak dörmögött maga elé, nem szólva semmit sem HoSeok gondolatára. – Ahogyan neked, JongIn, megvan a másik Feled valahol a világban, úgy megvan nekem és nekik is – mutatott a két Vándorra, aztán megint AhYoungon állapodott meg tekintetével. – Ahogyan AhYoungra is rátalált az a bizonyos másik Fél.

- De miért épp egy ilyen Vérszívó? – forrongott a dühtől JongIn a hallottaktól.

- Miért? Szerinted egy Vámpír nem szerethet bele egy Angyalba és fordítva? – húzta lágy mosolyra ajkait, amivel a testvérpár származására utalt finoman.

- Pff – fújtatott JongIn, szája sarkában halvány mosollyal. – Akkor most hagynom kell, hogy a húgom és egy Vérszívó egymáséi legyen? Cseppet sem fűlik hozzá a fogam.

- Nem csak egy Angyal és egy Vámpír tud izgalmas páros lenni – kacsintott BaekHyunra, aki csak aprókat pislogott válaszul.

- Hah? - mutatott magára BaekHyun. - Mármint én meg egy Teremtmény? - hebegte.

- Akár - kuncogta HoSeok. - De láttam, miként néz egymásra egy Tündér és egy Vérfarkas. - BaekHyun torkán akadt a következő nyelése, ahogy egyetlen szó megütötte a fülét.