22. fejezet

- TaeMin – szuszogta félájultan AhYoung.

- Nem fog fájni, AhYoung, ígérem. Csak egyetlen harapás és a Királynőm leszel. – Ezzel szélesebbre tátotta ajkait, s kivillantak tűhegyes szemfogai.

AhYoung nagyot nyelt, amikor megérezte a jéghideg leheletet nyakának ívén cikázni, szemhéjai elnehezültek, kábultan csukta le őket. A Vámpír hosszan végigvezette hűvös nyelvét AhYoung nyakszirtjén, aztán újfent megállt a kívánatos ponton, nagyot szippantott az Angyal illatából. Lassan és megfontoltan hajolt AhYoung bőrére, szemfoga súrolta a porcelános felületet; egyetlen elfojtott nyögés tört fel az Angyalból, mikor megérezte felszakadni a bőrt azon a ponton, ahol TaeMin belé vájta fogait.

Azonban a Vámpír nem élvezhette sokáig AhYoung vérét, egy erőteljes morgás váratlanul szakította félbe a szertartást, mely szinte még el sem kezdődött igazán. Dühösen vált el AhYoung nyakától, amit épp csak megsebesített, a forró-vörös folyadék épp csak kicsordult a hegből. Bíborszín íriszeit meresztette az ellenségére, aki néhány karnyújtásnyira állt tőle.

- Takarodj innen, kutya! – szívta be alsó ajkát, ahogy féloldalas fordulatot vett. – Hordd el magad, vagy megbánod! – fenyegetőzött villámként dörgő hangon.

- Ereszd el, Vámpír! – figyelmeztette egyelőre még higgadtan, emberi alakban mutatkozva a Vámpír előtt. – Engedd el szépen azt az Angyalt és nem esik bántódása senkinek sem – emelte fel védekezően mindkét kezét, felkészülve arra is akár, hogy bármikor alakot kell, váltson.

- Ne avatkozz a dolgomba! – szűrte fogai között, miközben egyet szorított AhYoung testén, aki eszméletét vesztve lógott TaeMin karjaiban.

- Utoljára mondom, Vámpír, ereszd el az Angyalt! – nézett mélyen a Vámpír szemébe.

- Hozzám tartozik! – süvített végig a rideg kijelentés, miközben jobb kezét elvette AhYoung derekáról és egyet lendített a váratlanul felbukkanó idegen felé.

De az Angyal segítségére érkező Idegen teste fikarcnyit sem moccant eredeti pozíciójából. Mintha meg sem érezte volna a Vámpír támadását, egyedül végtagjait engedte combjai mellé, s kezeit ökölbe szorította a támadó mozdulatot követően. A szemkontaktust magabiztosan tartva meredt a Vámpírra, ajkaival olykor vicsorgott egyet, de minden erejével küzdött, hogy megőrizze emberi mivoltát a Vámpírral szemben. Azonban a Vámpír további ellenszegülését látva kénytelen volt kivetkőznie magából, s szembeszállni Ősi Ellenségével, hogy ezzel megvédjen egy Ártatlan Lelket. A másodperc tört része alatt tépte le magáról bőrét, ereszkedett négykézlábra, majd magasodott tökéletesen TaeMin fölé. Immáron Éjfekete bundájú Vérfarkas képében.

- Ereszd el, Vámpír! – nézett mélyen a bíbor szempárba, zafírként ragyogó lélektükrein megcsillant a hold fakó fénye.

- Ő az enyém! – mordult vissza, ajkát egyetlen szóra sem nyitva, pusztán gondolataiknak köszönhetően kommunikáltak.

 - Ereszd el, különben átharapom a torkod! – mordult fel a Vérfarkas, még magasabbra emelkedve.

- Takarodj, kutya! – ordította el magát TaeMin, mire a Vérfarkas egyetlen mély üvöltéssel reagált.

AhYoung rémülten nyitotta ki szemeit a farkasordításnak köszönhetően, ijedten forgatta a fejét a két Veszélyes Teremtmény között. Utoljára TaeMinen állt meg ijedt pillantásával, mélyeket sóhajtozott döbbenetében, közben igyekezett lefejteni magáról a Vámpír hosszú és erőtől duzzadó karjait. Ellenben a Vámpír nem hagyta szabadulni az Angyalt.

Amikor a Vérfarkas még egyszer felhorkant, AhYoung remegve fordította figyelmét a vicsorgó Lény irányába. Kis híján újfent az ájulás szélére került az Angyal a méretes fogak láttán, még a lélegzete is elállt az állkapocsra bambulva.

- Nem kell félned, AhYoung – pillantott az Angyalra a Vérfarkas, hozzá is gondolatban intézte szavait.

- T-t. Te. Te. Ki. Vagy? – hebegte alig hallhatóan.

- Az én nevem HoSeok – mozdította meg fejét kissé, majd ismét a Vámpírra szegezte tekintetét.

- Még visszajövök érted, AhYoung – súgta némán az Angyal fülébe, aztán hirtelen köddé vált és eltűnt a Sötétségben.

- Hah? – AhYoung teljes döbbenetben úszva forgatta fejét TaeMin után kutatva, de sehol nem lelte nyomát a Vámpírjának. – Mi történt? – pillázott nagyokat a Vérfarkasra.

A HoSeok nevet viselő Teremtmény hátrébb araszolt AhYoungtól, szinte már elveszett a fák között, majd néhány morgással később emberként lépdelt vissza az Angyalhoz. AhYoung balgán meresztette pupilláit a hozzá közelítő Lényre, fejében megannyi kérdés zakatolt, melyekre mihamarabb szeretett volna választ kapni. HoSeok egyetlen karnyújtásnyira állt meg az Angyaltól, illedelmesen meghajolt előtte, hogy ezzel is köszönthesse őt.

- Üdvözöllek, AhYoung! – emelkedett fel megfontoltan. – Sajnálom, ha az imént megijesztettelek.

- Uhm – nyelt egy nagyot. – Te ki vagy? – rebegtette pilláit kíváncsian.

- HoSeok, aki az előbb egy rusnya dögként morgott rád – húzta játékos mosolyra ajkait.

- Oh – sóhajtott fel. – JongIn?! – ijedten kapta fejét a fa tövében nyöszörgő bátyjára és Védelmezőire. – JongIn? – fogta el egy halvány sírógörcs, ahogy megiramodott Bátyjához. – JongIn? – szólítgatta karjaiba véve a még kissé bágyadt testvért. – JongIn, hallasz? – pityeregte könnyeivel küszködve.

- Cssh, Angyal – simította két ujját az Angyal arcára HoSeok, mikor mögé lépett. – Nem szabad sírnod, különben visszajönnek.

- Hah? – szegezte tekintetét a Vérfarkasra.

- Annyi mindent nem tudsz még ezekről a Teremtményekről – guggolt le hozzá megértően.

- Ah. Ah. You. Young – nyöszörögte halkan JongIn, ahogy lassanként kezdett magához térni. – Ah. AhYoung? – nyalta meg kiszáradt ajkait, majd erőt gyűjtve nyitotta ki szemeit és rögvest keresni kezdte húgát. – AhYoung – húzta megkönnyebbült mosolyra száját, mikor aggódó szempárja rálelt AhYoung még kissé rémült lélektükreire. – Ez meg ki? – mormogta gyanakvón, ahogy az Angyal háta mögé nézett.

- HoSeok vagyok, Ifjú Hibrid – dőlt meg JongIn előtt a Vérfarkas.

- Fel tudsz kelni, JongIn? – kérdezte AhYoung elcsukló hangon.

- Majd én segítek – nyúlt a Hibrid felé HoSeok, de az elutasítóan leütötte kezeit, aztán összekaparva megmaradt erejét, felkelt a földről és büszkeséget imitálva húzta ki magát. – Sajnálom, ha tolakodó voltam – hajtotta le fejét bocsánatkérően.

- Nem történt semmi, HoSeok – pillantott rá az Angyal, majd megint bátyját vette szigorú mérce alá. – Miért kellett ez, JongIn? – tette fel ellenkezést nem tűrően, közben összefonta karjait mellkasa előtt.

- Hagyd csak, AhYoung – simította kezeit az Angyal vállára HoSeok. – Nem történt semmi baj.

- Vedd le róla a kezed! – kiáltott fel JongIn, mélybarna írisze a következő momentumban vörösen izzott, ahogy HoSeokra meredt.

- Csillapodj, Ifjú Hibrid, csillapodj! – elvette a kezeit AhYoung vállairól és hátrált tőle két lépést.

JongIn még mindig dühös pillantásokat intézett HoSeokra, még azt sem vette észre, amikor Daniel mögé sétált. Egyedül akkor tért valamennyire észhez, mikor megérezte a Vándor kezét jobb vállán landolni. De továbbra sem szakította el szempárját HoSeokról, ádázul fürkészte minden egyes rezdülését. Orrát facsaró bűz miatt néha egy fintort ejtett meg, amit AhYoung hirtelen nem tudott mire vélni.

- Azért neked sincs rózsaillatod – jegyezte meg egy féloldalas mosoly kíséretében a Vérfarkas.

- Nem kéne bűzelemzésbe kezdened – szűrte fogai között JongIn.

- Ebből most már elég lesz! – állt kettejük közé a Vándorok Vezetője, egyszer AhYoungra vezette tekintetét, egyszer pedig a két kakaskodón futtatta végig szembogarait. – Mit is mondtál, hogy’ hívnak? – intézte kimért kérdését a Vérfarkashoz.

- HoSeok. A nevem HoSeok, Vándorok Vezetője – hajolt meg illedelmesen.

- BaekHyun – biccentett fogadva a köszöntést. – AhYoungot már ezek szerint ismered, ahogyan JongInnak is volt alkalmad bemutatkozni. – HoSeok határozatlan fejbólintással felelt BaekHyun észrevételére, majd a Vándor folytatta is tovább gondolatát. – Ő itt Daniel, a testvérpár elszánt Védelmezője – mutatott a szóban forgó testőrre. – Az ott pedig LuHan – biccentett állával a fa tövénél támaszkodó Védelmező irányába. – Szintén Vándor.

- Legyetek üdvözölve! – vágta derékszögbe magát még egyszer.

- Mit keresel erre HoSeok? – tette fel kérdését félszegen Daniel, majd a többiek is kíváncsian pislogtak a Vérfarkasra.

- Az erdőben sétáltam, amikor megéreztem egy Vérszívó szagát. Ide siettem, és ekkor láttam, hogy éppen AhYoung vérét készül venni az a Vámpír.

- Hogyan?!

JongIn és BaekHyun tökéletes szinkronban ugrott az Angyalhoz, majd azonnal nyakát kezdték szemügyre venni, s megtalálva a bőrén éktelenkedő két szemfognyomot, visszahőköltek. JongIn ingerülten fújtatott, BaekHyunt vele ellentétben teljes higgadtság jellemezte. Még LuHan is vetett néhány pillantást a fognyomra, amit Daniel is szemrevételezett utolsóként.

- Mi van, ha már benne van a méreg? – fakadt ki JongIn idegesen. – Ha már nem tudunk mit tenni és AhYoung ennek a Vérszívó dögnek az áldozata lett. Mi lesz akkor a húgommal? Mi történik vele? – faggatta szüntelenül a Vándorok Vezetőjét, HoSeok ismét hátrébb lépett a társaságtól, mikor a Hold felbukkant a Horizonton.